Újra Helsinkiben

Tíz otthon eltöltött nap után 27-én mindhárman visszatértünk Helsinkibe. Az utazás nem volt zökkenőmentes, hiszen a budapesti reptéren ismét kipakoltatták velem az összes cuccomat, majd másfél órás késéssel a gépünk is elindult. Csak egy baj volt: A vonat nem vááár... (mire odaértünk) elinduuult máár... szóval lekéstük az utolsó vonatot ami Turkuból Helsinkibe vitt volna minket.
Kicsit elszomorodtunk, de aztán úgy döntöttünk, hogy a terminálon megvárjuk az első vonatot. Fél 10-től reggel 5 ig volt időnk bőven, úgyhogy a poggyász feladón lemértük magunkat a karácsonyi evés-ivás után, filmet néztünk, honfoglalóztunk, és még arra is maradt időnk, hogy kerekesszék versenyt rendezzünk két 6 éveseknek való repülős játékizé vezetése között:
(szerencsére a biztonsági őr Terjék hasonmás volt kívül-belül /aka. leszarom/)

és ami kimaradt - vegyes felvágott

Lappföld V

Lappföld IV

Lappföld III

Lappföld II

Ismerős arc a videón?

Na gyerekek! Ma ezt találtam a mi kis életművészünkről! :D
Egy video 2007 ből



Lappföld II készül!

Lappföld I

Hát mielőtt elfelejtjük mi is történt velünk, pár szót azért csak írok róla. A buszos utazásunk kb. 12 órán át tartott, este 8-as indulásunk után kisebb szünetekkel másnap délelőtt 9-kor már az Arctic Múzeum bejáratánál álltunk. Nem kicsit fáztunk, úgyhogy Mike orosz módra ledöntött egy kis vodkát (az eredményt a videón láthatjátok :P ) a hideg elleni védekezés jegyében.Egyébként a múzeumban néztünk filmet az északi fényről, láttunk különböző teóriákat a Finn-Svéd-Norvég régió kialakulásáról, simogattunk döglött medvét, megismerkedtünk az őslakos sámik viseletével és szokásaival, meg ilyesmi.
Következő megállónk Rovaniemi volt, ahol bevásároltunk egy hétre, majd irány a Mikulás háza, mely asszem Inari körül volt. 2 óra körül értünk oda, a táj és az ég giccsesen rózsaszínben úszott, mintha csak rendelésre lett volna beállítva. Tényleg szép volt. Miután a 700 butikból megpróbálták eladni nekünk a saját anyánkat is, végre eljött az idő hogy meglátogassuk az IGAZI Mikulást.. :) (biztos hogy ő volt az, mert még magyarul is tudott pár szót - szakmai ártalom). Várnunk kellett rá egy kicsit, mert jól megérdemelt sziesztáját töltötte épp (ezt a szokását biztos a mediterrán régióban szedte össze), majd 3/4 4 körül bejutottunk. Végigmentünk egy ilyen ráhangolós folyosón, melynek a feelingje inkább kínzókamráéra hasonlított, majd jöhetett a "pózolj Mikulással" fényképezkedős rész - röpke 25 €-ért.
Napunk végére jöhetett Vasatokka, ahol várt minket a 11 személyes faházunk (Kiela). Mint kiderült különszedtek minket, így Mike és Angéla egy másik faházban aludtak, míg én kaptam 10 egyebet. Na, ők teljesen jófejek voltak, egy összeszokott banda volt Tamperéből. A csapat 4 amerikaiból, egy spanyolból, osztrákból, németből, két szlovákból és egy csehből állt (+én). Az amerikaiak nem voltak túl aktívak, este 11-12 körül rendszeresen alukálni mentek, de még mindig jobban jártam mint a másik faházban lakókkal a többiek, mivel azok az órai beadandókról beszéltek naphosszat, úgyhogy főleg nálunk volt a buli.

To be continued...

A következő epizód tartalmából:
szauna
dj.mike
orientáció
túlélés
rénszarvas farm
hómotorozás
síelés
vacsora

Lappföld

Sziasztok!

Ezúton is szeretnénk gratulálni minden frissen végzett agrármérnöknek!
Azért mi is követjük az otthoni dolgokat. Na de mi sem ültünk a babérjainkon. Ez következik!

Ma délben érkeztünk haza Inariból, mely a Fox Lake partján lévő piciny falucska Lappföldön. Még egy laza 1200 km-t jöttünk északnak hogy a csontig hatoló hidegben elmenjünk sarki fényt lesni az éjszaka közepén, GPS túlélőtúrára, sífutni az erdőben, rénszarvasokat simogatni és nem utosló sorban meglátogattuk a Mikulás bácsit is. Ne aggódjatok szóltunk az érdeketekben ;)

A négy napot egyszerre leírni is sok lenne meg végigolvasni is, ezért nagyjabol 3-4 részben fogjuk tálalni az utazást. Egyenlőre nem is írok sokat csak az utazás napján készült képeket töltöttem fel gyorsan.
November 18.-án kora esti órákban indultunk szakadó hóesésben. Egész nap esett, délben a suliba menet ki is próbáltunk. Délután gyorsan összepakoltuk a cuccainkat és mit a batyus cigányok kb útnak indultunk. Az első cél a központi pályaudvar volt, onnan indultunk a Debrecentől mintegy 2900 km-re lévő végállomásra.
Folyt köv.




Nagyobb térképre váltás

hóshow

Még régebben történt, vagy két hete, hogy elmentünk a Helsinki hóshowra. Természetesen ez sem volt ingyen, de csak bementünk megnézni, hogy tolják az északiak. Mike szerencsekeréken nyert is egy kétszemélyes vacsorát Himosba, egy helyi síparadicsomba egy étterembe, úgyhogy nem volt hiábavaló odamenni, és így aztán mindenképp el kell látogatnunk oda. Én csak egy csokit nyertem. A programról készült videó:
még készül

kis esti sztorizgatás

Nos, az elmúlt napjaink ismét inkább a kikapcsolódásról szóltak, mint a suliról vagy egyéb fáradtságos tevékenységekről. Érkezésem napján, pénteken ellátogattunk egy házibulival egybekötött ki-mit-hoz-főz-vesz buliba, ahol egy kb. 25 nm-es szobában ugyanennyien próbáltunk enni-inni. Nem egyszerű. Az esemény után elugrottunk a Butterflyba, amit sikerült is kicsit feldobnunk a jelenlétünkkel, mivel elvetemült francia cimboráink kitalálták, hogy pakítózzunk a tánctéren. Hogy mi is az a pakító? Lásd alant a videón. :)

Hát a finnek, akiknek már a mosolygás is extrém tevékenységnek számít, megnéztek minket alaposan.
Szombaton pihentünk szorgosan, már háromkor sikerült is felkelni. Este várt minket a Huuma. Elég jó hely, gyakorlatilag mindenki megtalálja a neki megfelelő zenét, mivel legalább 5 terem van különböző zenei ízlésűeknek az electronictól a hard rockig. Persze a két disco a legnépszerűbb.
Vasárnap úgy volt, hogy elmegyünk a keleti centrum uszodájába páran. Ebből a párból 23 lett, és nem kis meglepetésemre nem egy közönséges uszoda fogadott minket, hanem egy minden jóval felszerelt, úgyhogy csúszdaversenyeztünk, volt 3,5 m-es és 5 m-es trambulin (amit mivel annyira rosszak voltunk ki se nyitottak), labdáztunk (ezt sem lehet mint kiderült), gőz szaunáztunk, sima szaunáztunk, vegyesváltós mentőöves úszóversenyt rendeztünk, ahol rendszeresen egy 155 cm-es Costa rica-i srác alázott minket, pakítóztunk (itt is), jacuzziztunk, majd jól hazamentünk.
Ezután már a huszonhárom kicsi huszárból nem maradtak sokan talpon, de aki mégis, az a Tiger nevű szórakozóhelyre ment aznap este. Ebben az a jó, hogyha 11 előtt érkezel és veszel egy sört, azt műanyag pohárban kapod. Ebben mi a jó? Az, hogy 1 euró, és ha utána azzal a pohárral mész vissza, egész este 1 €-ért ihatsz sört, ellenben az éjfél utáni normál árral, ami 6 €. Szóval éjféli megérkezésünk után loptunk is kettőt Mikeval gyorsan.
A hely nagyon jó, inkább a közép-európai mentalitás volt jellemző, vagyis a csajok táncoltak, flörtöltek, nem egy tipikus finn buli volt. Ja, kihagytam hogy Miket meg egy másik kölköt pénteken lekergetett egy 120 kilós buszsofőr a buszról, miután söröztek a buszon. Nem nagyon ellenkezett a fiú :). Ebből tanulva vasárnap rákérdezett a sofőrtől h ihatunk e a buszon, amit a sofőr úgy értett, hogy kér e sört... :)
Na, bocs a kitérőért, szóval a buli jó volt, 4 körül kaptam is az sms-t, hogy "hol vagy? Én itt alszok a rélvéjsztésönön, és valami rágja a lábam.." Miután megtaláltam hazajöttünk és mehettünk órára...

home

Voltam otthon. Néhányotokkal találkoztam is, mert voltam Debrecenben. És tök jó volt... Már kicsit hiányzott Db. city. Amúgy minden szép és jó volt a visszaútig.
A repülőm pénteken fél 7-kor indult Ferihegy 1-ről. Jött a nagy kérdés, hogy jutok el odáig, merthogy éjjel nem nagyon jár vonat Szarvasról... Végülis a legközelebbi állomás ahonnan vonat megy ebben a tájban, Szolnok volt. Fater kivitt az állomásra, Szolnokra (köszi apu), majd elindultam a vonattal, mely 5.36-ra ért (volna) Ferihegyre. De késett az a tetves vonat. Miért is ne késne egy hajnali 4-es gyors? Mert nincs forgalom? Mert alig jár vki? Mert nem túlzsúfoltak a sínek és a pályaudvarok? Na mind1, ez itt (ott) Magyarország, úgyhogy késett 20 percet. Beértem 5.55-re. 6-kor zár a becsekkoló kapu. Átszaladtam gyorsan a megállóból a terminálra, és láttam h már zárva van. Rákérdeztem, és mondták hogy egye fene, menjek. Csak kézipoggyásszal akartam utazni (olcsó is, elég is). A biztonsági kiszúrta a bicskám a röntgenen át, amit benne felejtettem az utazómba, amit vissza akartam hozni a kézipoggyászomba, így bele volt tömve a hátizsákba. (Ő az). A tusfürdőmmel meg a samponjaimmal együtt kipakolta, majd közölte, h mivel ez 120ml és max 100-es üvegcséket lehet a fedélzetre vinni folyadékból, ezért szabaduljak meg attól is és a bicskától is. Jó, mondtam akkor h én nem hagyom ott, inkább feladom a cuccom poggyászként. "Hát sajnos lejárt a becsekkolási idő, már nem tudom feladni poggyászként, sőt, mire visszapakolja a cuccom a táskába már mehetek is haza, mert addigra a becsekkolás is le fog járni." Én nem nyúlhattam a cuccaimhoz, hát néztem ahogy komótosan "pakol"-gat. Rákérdeztem h jól értem-e, tehát nem engednek elutazni? Mondja a koma, h nem. Erre duzzogva a vállamra kaptam a cuccom, és elindultam vissza, át a mágneskapun. A Mágneses biztonsági őr rendesebb volt, mondta, hogy a Wizz desknél kérdezzem meg, mit lehet tenni. Megkérdeztem, mondták, h fel tudom adni a poggyászom és el is utazhatok, csak fizessek 60 eurót. Hát ha már ott voltam nem akartam lemaradni a gépről, kifizettem a 60 eurót, majd mint aki jól végezte dolgát, feladtam a táskám poggyászként. Turkuban jött a meglepi, hogy amiért kifizettem a 60 €-t, azt mégsem tették bele a táskámba, hanem kidobták/kilopták, nem tudom mit csináltak vele. A szekus eljátszott vele, az ellenőrzéskor (tetszett neki h trükkös, nem lehet csak úgy becsukni), úgyhogy gondolom jól zsebre vágta a drága.
A turkui reptéren mint valami eszelős, úgy túrtam szét a táskám és hajigáltam a cuccaim ki belőle (merthogy ott kell annak lenne, csak biztos hátra csúszott, vagy vmi), de a cuccok, amikért fizettem, csak nem voltak ott...
Úgyhogy kétszer loptak meg, egyszer a cuccaim, egyszer a pénzem vették el a fírgek... Viva Magyarország... No comment...


megj.: Pedig a bicskát kb. 8-9 éves koromban kaptam tesómtól, úgyhogy elég jól szolgált. Dugóhúzón kívül minden volt rajta ami kellett, az is csak mostanában kellett volna (angyalkafej).
Ja és utazzatok ésszel, vigyázzatok a gyűjtögető szekusokkal, nehogy úgy járjatok, mint én... Jah, a telecenter is csak dísznek van, közölték h sajnálják, azért várnak vissza...ccc

Szentpétervár

Sziasztok!

Néhányan lehet hogy tudtok is róla, de aki nem annak írom, hogy voltunk Szentpéterváron. Bár nem mindannyian, mivel Mikenak nem volt fél évig érvényes útlevele, így nem jöhetett. Azért is érdekes ez a kis kirándulás, mert Oroszországba vízum kell. Magyarországon próbáltunk szerezni, de szinte lehetetlen. Meghívólevéltől kezdve részletes útitervig meg szálláshelyig minden kell hozzá, hogy beengedjenek. Ennek ellenére itt, Finnországban volt rá lehetőségünk, hogy vízum nélkül bejussunk a helyre. Annyi a feltétel, hogy max. 72 órát lehet Oroszországban tartózkodni egy ideiglenes migrációs levéllel. Az út négy napos volt, de abból két éjt a hajón töltöttünk (merthogy komppal mentünk), így betartottuk a 72 órás limitet.
A túra egy szervezett program volt, amelyre külön lehetett jelentkezni. Az időbe minél több programot próbáltak/próbáltunk mind a szervezők, mind mi belesűríteni, így eléggé rohanás volt, de nagyon megérte (Eurotrip feeling, aki még emlékszik rá..).
A város elsőre egy nagy Budapestre hasonlított nekem, amit A Ríva Níva szel át (kb. mint a Duna, csak sokkal szélesebb), a parton díszes épületek, stb.
Mikor odaértünk kicsit lógott a lába az esőnek, majd másnap is. Harmadnap volt csak szép időnk, de lehetett volna rosszabb is, úgyhogy nem panaszkodunk.
Túránk során meglátogattunk két gyönyörű katedrálist (nem vagyok az a templom fan, de ezek azért odab.sztak), voltunk Puskin falujában (a cárok városában), II. Katalin cárnő szerény kéglijében, Péter és Pál erődjében, láttuk az Auróra cirkálót, limóban utaztunk (18 személyes Hummer :D:D), éjszakai hajókiránduláson voltunk a csatornákon (kicsit olyan a város egy része, mint Velence - tele van csatornákkal), voltunk night clubban, ahol puccos nők vonaglottak rúdon és halloween beöltözős party volt, meglátogattuk a Hermitaget (Ermitázs), amit teljesen bejárni és mindent megnézni állítólag 7 egész év lenne normál nyitvatartás mellett (a nyugati kultúra színe java felvonult ott), és voltunk orosz baletten (na, ez volt az, amiben csalódtam), a Diótörőn. Második este vára a club Revolution, melyről nem tudok sokat mondani, mivel fénykép nem nagyon készült tudtammal, én meg nem nagyon emlékszem rá (A) :).
Szóval elég pörgős volt a program, de kibírtuk. Az Ibis hotelben nem sok időt töltöttünk, csak néha átfutottunk a színen és aludtunk pár órát benne. Ez is növelte bennem az Eurotrip utánérzést, szóval nagyon jó volt.
Ja, igen! A hajóról, Princess Maria (vagy komp vagy mi) majdnem elfelejtettem írni. 12 emeletes kis ladikot kell elképzelni, ami közel 400 méter hosszú. Először a másodikon laktunk, 9 nm-es kabin 4 emberre (marhavagon sztájl, de volt fürdőszoba meg rádió meg minden). Visszafelé az 5.-re volt szerencsénk kerülni, bár még mindig csak a 6-tól fölfelé vannak ablakos kabinok.. :)
Egy emelete a hajónak csak duty free boltból és éttermekből meg loungeból állt ahol igen szórakoztató orosz előadásokat lehetett megtekinteni, egy emelet volt a kaszinó, ami simán felért sztem egy las vegasival, még méretre is, mivel a szint fele csak az volt. Fölötte egy emelet reggeliző étterem és XXXX nightclub, majd még egy emelet tárgyaló meg fedélzet. Szóval elég szerény volt a ladik.
Ha valaki Szentpéterváron jár, mindenképpen javaslom hogy éjszaka nézzen alaposan körül! Minden épület ki van világítva, díszben ragyognak, olyan az egész, mintha karácsony lenne egész évben esténként. Sajnos nem voltunk mindenhol, pl. a metrózást kihagytuk, de mint utólag kiderült nem a bpi megállókat kell elképzelni, hanem a centrumban olyanok, mintha egy királyi palotába érkeznél. (Csak képeken láttam)
Összességében nagyon élveztük, bár értelmes ajándékot nem sikerült venni, így is megszabadultam az összes rubelemtől :/
A képek alább láthatóak

-Te! Mivan a bloggal? (októberi összefogaló)

...

-Méér!? Nem megy?

-Kéne írni.

-Jah! Hát kéne!

-Holnap csináljuk?

-Jaja persze, majd rakok fel képeket meg videókat, Te meg írj hozzá szöveget.

-Ok.

-Ok.

Ez a kis párbeszéd hetente 2x elhangzott de változás nem történt mint láthattátok Ti is.

Na ezt szeretném most orvosolni egy kicsit.Az uccsó normális bejegyzés szeptember végén volt. Nos úgy tűnik van mit bepótolnunk.Egyébként nagyrészt suliban vagy buliban voltunk, vagy épp rendőrségre rohangáltunk.Na nem azért mer rosszalkodtunk hanem be kellett magunkat regisztrálni 50€-ért cserébe hogy hivatalosan is itt vagyunk.Szép kis lehúzás itt is :P Állítólag ha ezt megcsináltuk kapnunk kellett volna munkát is, de hát a mostani időkben állítólag az sem megy olyan könnyen.

Nagy a munkanélküliség, nem ártan tudni finnül és svédül, szóval még a mekibe sem igen vennének fel   :P

Az "alapítvány" névadója

Na nem baj nem volt mit tenni, úgy gondoltuk megtaláljuk mi a módját élelmes magyar létére létrehozzuk a Blue Delfin  bar-t és a "cheap alcohol exchange students" címszó alatt magyar vodka és  sör árusításba kezdünk. Már megrendeztük az első party-t is ahol felmértük a fogyasztói igényeket, és meg kell hagyni meglepő módon van rá igény. Az diákok szeretnek ugyanannyi pénzből inkább 3x berúgni mint csak 1x. Hihetetlen! :D 

A következő bulit már nagyobb keretek közt szervezzük dec 4-ére foglaltuk ki az alattunk lévő, külön az ilyen  ivós összejövetelekre kialakított partihelyet. Ezek a finnek mindenre gondolnak. Reméljük bejön majd nekik az elő-Mikulás buli :P

Összességében ha az októbert egy szóval kellene jellemeznem azt mondanám hogy ez volt a Kánaán időszaka volt. Nekem mindenképp, hisz a hónap elején érkezett hozzánk a barátnőm látogatóba, mert már nagyon hiányoztam a kis drágának. Szóval el voltunk látva szinte minden nap friss kajával. Angéla és Edina csak úgy ontották magukból a finomabbnál finomabb és kalóriával teli ételeket. Éltünk is mint hal a vízben, csak mi a hallal ellentétben többet szedtünk föl kilóban a bőséges eleség miatt. Na nembaj majd jön még kutyára dér, úgyis megyünk majd Lapföldre. Egy két dologot tuti kihagytam, de mesélnek majd a képek!

Puszi mindenkinek!

semmi

Sziasztok!
Elég rég nem írtunk semmit, úgy kb. egy hónapja.. de ne féljetek semmit, mert amint Szt. Pétervárról haza jövünk, ismét ráfekszünk a dologra, hiszen elég sok minden összegyűlt ezalatt az egy hónap alatt!
BRB in 5 days!

Nordic Games

Na, ez az a bejegyzés, amit Mike rám hagyott, mint eb a szarát.. :)
A lényeg, hogy két hete pár napra kaptunk egy rakás dán állatot, akik szétrúgták a házat, minden nap vedeltek mint a gödény, és még a fürdőszobánkat is megszentségtelenítették..
Szerda:
Arra értünk haza, hogy a 10 fős apartmanban immár húszan lettünk. Jött a csekkolás. Első csalódás: 10-ből 7 fiú. Majd még 3 csalódás, hadd ne fejtsem ki...
A teraszunk fele, az egész kb 10 nm lehet, derékig volt pakolva sörrel és egyéb válogatott szesszel (a legmellbevágóbb élmény a nylonzacskós vodka látványa volt - az öreg Borisz Jelcin nevével fémjelezve). Na, gondoltuk legalább vmi hasznunk is lesz belőlük, összespanolunk velük és iszunk egy pár kupicát a piájukból. De ezek nem akartak spanolni.. Lehet h azért, mert még szerda este volt egy kisebb buli, ahol a mi ismerőseink is megjelentek, és szó nélkül leredukálták a dán készleteket pártíz liternyi szesszel. Nem jöttünk rá végülis hogy miért, de nem voltak velünk annyira jóban. Péntek reggelre egyébként újabb készletekkel álltak elő, bár én mikor megláttam szerdán a szeszkupacot, tutira vettem hogy két hétre jöttek.
Volt valami előnye is az ittlétüknek, mert elvileg 11 után csendrendelet van érvényben, viszont ők bebizonyították, hogy ez csak buta kis ijesztgetés, mert 4-ig minden nap padlón tolták a hifinek.

Ja, és hogy mi is ez a Nordic Games?
Különböző északi országokból (finn, svéd, dán, norvég) érkező sportolók összemérik tudásukat egymással, mind sportban, mind májgyilokban. Hát, a mieink nem nyertek semmit sportban, de a sörkorcsolyázásban tuti ők nyertek volna...

HÚS HÚS HÚS

Mai bejegyzésemet a helyi idő szerint 7 óra magasságában elfogyasztott ebédem ihlette. Már nagyon ettem volna egy kis húst, de mivel nincs itthon (csak fagyós), ezért töltött káposzta utánzatot ettem, amolyan TESCO konzerv módra (abba van valami húsnak látszó tárgy is). Ja, én is utálom a konzervkaját. Megkérdeztem egyik lakótársunkat, hogy nem tudna esetleg felvilágosítást adni, mikor lehet a menzán kifogni egy-egy hús napot, merthogy már tele van a hócipőm a pirongatott zöldségcsodákkal.... Erre közölte a lány, hogy ma makaróni volt, abban van hús is. Áhá, mondtam magamban, és annyiban is hagytam. Náluk ezekszerint ez a hús. Így minden bizonnyal valamelyik nap is húst ehettem, amikor a menzán megörülve, hogy rakott krumplit látok, szedtem is belőle szép számmal. Csak az asztalnál derült ki, hogy a rakott krumpli patiszonnal meg egyéb rettenetes zöldségfélékkel van rakva. Persze nó tojás. (Ebbe a hibába egyébként Májki is beleszaladt rögtön első nap, amikor egy jól átsült húsnak tűnő dolgot vett magának, rögtön dupla adaggal. Elmondása szerint a fűrészpor ahhoz képest beef steak, úgyhogy ő is befürdött a kulináris élvezetekkel) Hát igen, az egészséges életmód.. Kezdem visszasírni az agrármenzát, olajostól büdöstől..
Szerencsére tegnap érkezett meg a csomag, mely kihúzott minket a szorult helyzetből. Végre ehettünk tegnap HÚÚÚSt. Májkinak ugyanis (mint idekint kiderült), a szomszédja Helsinkibe szállít, mivel kamionsofőr. Kaptunk is az alkalmon és pakoltattunk egy kis húst meg ezt-azt az otthoniakkal, így rövid időre megmenekültünk a vegetáriánus éhhaláltól.
Mellékesen felfért a platóra 5 karton sör is, úgyhogy még 2 hétig kibírjuk valahogy. :)
(Ja, és mielőtt még bárki azt hinné, hogy a húsmentes étrend egészséges: mióta itt vagyok napi negyed-fél kiló mennyiségű kenyeret eszünk fejenként. Kis sörrel fűszerezve az eredmény egy hónap alatt + 2-5 kiló változó arányban és eloszlásban. Úgyhogy ha átérzitek a helyzetet és megszánjátok szegény, rászoruló barátaitokat, ne habozzatok, bármiféle húskészítményt szívesen fogadunk. Címünk: 00790 Helsinki, Talonpojantie 13. AS 203, 210, 211)
Csak vicceltem :P

pózolj buzikkal

Na sziasztok!
Megint kisebb szünetet tartottunk blogfronton, bár Mike szorgosan tolta fel a videókat, így érdemes lehet néha vissza-visszanézni a régebbi posztokat, mert vannak, amiket frissítettünk vagy frissíteni fogunk.
Újabb bejegyzésünkben egy buliról kell említést tennünk, amely egy bizonyos Jenny Woo nevű helyen esett meg.
Szóval az úgy volt, hogy csütörtökön elindultunk bulizni, és miután csináltatnunk kellett ESN kártyát (itt még a kaksizáshoz is kártya kell kb.), de csak ESN bulikban lehet igényelni, így nagy szomorúsággal elindultunk ismét egy buliba :/ :)
A hely ismét a belváros. Repesgették, hogy talán a hely nem is annyira nekünk való, dehát a kártya az kártya, meghát ott voltak a többiek is... :)
Ahogy beléptünk, igen érdekes látvány fogadott: kigyúrt hímek üldögéltek kis plafonra kötött hintákban, a dj meg úgy nézett ki, mint valami fáraók korából szabadult homár. Az asztaloknál főként párocskák üldögéltek, jellegzetességük volt, hogy mindkét fél csávó volt... Na itt már majdnem megfordultunk (de nem mertünk, meg a szappant sem felvenni a földről), de ekkor megláttuk az ismerőseinket.
Persze a helyen nem mindenki volt homi, de azért akadt szépen. Szerencsére mint kiderült, a hátsóbb helyiségekben teljesen hetero volt a helyzet, bár ettől függetlenül a buli nem volt nagy valami. Jöttünk is haza az uccsó busszal, amit a változatosság kedvéért lekéstünk, így másik busszal jöttünk ami kb. 2,5 km-re tett le a lakhelyünktől. Hazafele GPS-szel jöttünk, mely azt a javaslatot tette, hogy repüljünk át az autópálya felett. Szerencsére találtunk egy kis alagutat, így nem kellett beizzítani a szárnyakat...:)
Képek alant:

India óra + Nóci

Sziasztok!

Tegnap jött a hír, hogy kedves keresztlányom megszületett, úgyhogy mától nem hivatalosan keresztapuka lettem. :) Juhé! :) Ennek örömére tegnap picit (nagyon) be is töltöttünk (sajnos a fél évre szánt pálinka 2/3-a elpárolgott), így ma éppen sikerült beérnünk a du. 4-es óránkra. Szerencsére ma is főzős nap volt, úgyhogy megtömtük a bendőt, bár, hogy őszinte legyek, ettől a demótól nem kedveltem meg az indiai kaját...
Képek jönnek, csak győzzétek Miket kivárni :)

nagyon sokat kellett várni... :P


és íme a videó:

Suomenlinna

A tegnapi program az volt, hogy ellátogattunk egy szigetre, mely kb. 1,5-2 km-re lehet Helsinkitől. A hely csak komppal, vagy hajóval közelíthető meg, úgyhogy kompoztunk egyet. A helyiek is és az erasmusos diákok is mondák hogy érdemes megnézni, mert szép. Állítólag hasonlít Írországra. Nem tudom, ott még nem voltam. Mindenesetre szép volt, csak az időnk volt rossz. Esett, fújt, hűvös volt. Pont mint Írországban általában, úgyhogy illett a környezethez.

Suomellina egyébként egy tengeri erőd, mely az egész szigetre épült ki. Kisebb-nagyobb romokba és építményekbe lehet szabadon bemenni, megcsodálni. Jegyet nem kell venni, a komp a Helsinki közlekedési bérlettel használható. A túra során leginkább Mike után mentünk aki az eső elől menekült, úgyhogy az állítólagos legnagyobb nevezetességét a szigetnek - egy templom -, nem találtuk meg. Aki kíváncsi lent megtekintheti a képeket:

by D.

Afrikaóra

Így ki lehet bírni - gondolhatjátok - de itt kérem tudományos munkák folytak.

Happy End

Az elmúlt hét elég mozgalmas volt, voltunk pl. iskolában is. Na de ezt most hagyjuk. Szerdán elnéztünk egy belvárosi bulihelyre, tudván, hogy Ti otthon főztök, esztek-isztok a tanárokkal, és mi nem lehetünk ott. Búságunkban tehát elmentünk az Amarilloba, mely kirándulás során kisebb kellemetlenségek értek bennünket.
A hely teljesen korrekt, két szintes, alul inkább light rock meg slágerek mentek, felül pedig a dühöngő (diszkózene). Egész jól indult a buli, mert kiderült, hogy csak 1,5 € a sör. Igaz 4 deci, de a boltban sem kapunk olcsóbban. Így hát söröztünk meg táncikáltunk. Fél 2-kor jött az ukáz, indulás haza mert megy az utolsó busz. Az állomásra érve láttuk, hogy bizony lekéstük járatunkat. Hát visszamentünk, mert a hely 4-ig volt nyitva, és az első busz 3/4 6 kor ment haza. Mivel a ruhatár sem száz ft mint a kazánban, hanem inkább 776,033 Ft (tegnapi árfolyammal számolva), gondoltunk egy merészet és nem vettünk újra ruhatár-jegyet, hanem az egyik hozzánk közeli asztalra raktuk a cuccainkat, melyeknek fél 4-kor hűlt nyomát leltük. Jött is a "méghogy Finnországban nem lopnak" gondolat..
Mike -1 kabát, Silvia egy spanyol csaj -1 kabát, én -1 pulóver.
Ekkor jött a hír, hogy egy török csajszi, aki velünk jött a női wcben összesve fekszik és hány. Itt nem úgy van, mint nálunk: Jöttek a kidobók hogy kidobják az utcára. 5 perc könyörgés után levihettük mi...
Ekkor már eljött a buli vége, mindenki ment a ruhatárhoz. Beálltam az ajtóba hátha meglátom valakin vagy valakinél a cuccunkat. Semmi.. Mike mondja menjünk, ez már nem lesz meg, biztos kivitték táskában. Még egy utolsó csekkolás a ruhatárban, de ekkor már minket is ki akartak dobni mert záróra az záróra.. éés.. a három ruha épségben ott volt. Mák, mert kellemetlen lett volna még másfél órát pólóba +3 C°-ban várakozni.
Probléma 2: Az alkoholmérgezett törökre én odakint úgy találtam rá, hogy egy finn nő csapkodta az arcát és ha az erasmusosok közül valaki megpróbálta lenyugtatni azt üvöltötte, hogy I'm a nurse, vagyis hogy nővér vagyok. Közben a marbi lógott a szájából...
Erre már csak megálltak mellettnük a zsaruk is, hogy megnézzék mi ez a mulatság. Ekkor már egy vödör török is odasereglett hogy majd elviszik Yasemint (az itókás csajt) haza kocsival. Sajna persze 4-en voltak, így csak ő fért volna be.. persze yasemin barátnői nem akarták, hogy 4 ismeretlen elvigye a csajt, így már 2 fronton folyt a háború: a törökökkel és a nővérrel. Erre értek oda a rendőrök, akik a detoxot szánták neki. Nyilvánvalóan mi nem akartuk. Megnyílt a harmadik front is.
Végül mi nyertünk, Yasemine mondta vhogy utolsó lehelletével a rendőröknek hogy ne vigyék el, a nővérnek elege lett a károgásunkból, a törököket pedig leszereltük eltereléssel, így elindultunk egy józanító sétára a városban. Eleinte 20-50 méterenként le-leült a lány, de aztán kezdett belejönni. Egy óra sétálgatás után már alakult. Ekkor leültettük a központi vasútállomás melegedőjében, a lányokra bíztuk, és elmentünk tápolni. Egy kínai 2x2-es talponálló előtt a kiadóablaknál egy magyar-fan finnbe futottunk, aki kb. ledarálta a történelmünket és a nagy sportolóink nevét. Jó fej volt, mondta hogy még sosem járt Magyarországon. Hát, van ilyen ember is erre...
Visszaérve már a csajszi egész jól volt, tudott magáról is, úgyhogy irány a buszpályaudvar és gó hóm...

A helyi pancsközeg

Kicsit elmaradtunk a bloghuszárkodással, de megpróbáljuk a hétvégén pótolni ezt a lemaradásunkat.
Nnna, kezdjük is az elején. Vagyis a végén. Merthogy szombaton (múlt hét végén) voltunk lent a tengerparton. Állítólag az egyetlen homokos errefelé (már a tengerpartok közül). Csudajó volt, már majdnem meg is fürödtünk, mikor a bokatájt jelentkező fagyási sérülések elrettentettek a dologtól bennünket, úgyhogy csak láblógáztunk, mászókáztunk meg sziklán üldögéltünk:

így mulatnak mexikóban...

Voltunk ám szombaton bulizni is! :) Egyik kedves mexikói kolléga invitált minket a házába kis iszom-iszom dínom-dánomra. A buli odáig fajult, hogy az 5 emeletes ház tetejére a tűzlétrán kimászva enyhén ittasan őrjöngött a fél erazmuszos banda. Azon, hogy a csajok egymással smaciznak már meg sem lepődünk.. Digitális emlékképeinket lent láthatjátok.

videók most:

sulis

Na, kicsit unalmasabb téma, de már mindenről írtunk, kivéve amiért itt vagyunk. :) Tehát a suli:

(ez a főépület, itt voltunk bort kóstolni) 1640-ben alapították, Turkuban, 1829-ben költözött Helsinkibe. Nő alapította, bla bla bla...

Most a mi szemszögünkből: Nagyon nagy területen helyezkedik el az egyetem, a városban ha jól emlékszem azt mondták, hogy hét szegletében vannak épületei. A mi karunk /Agriculture and Forestry (Mező- és Erdőgazdálkodási kar)/ a Viikki kampuszon helyezkedik el.

Itt lakunk mi is, ezen a kampuszon, kb. 10 percre gyalog a könyvtárépülettől, melyet talán lehet a hely központjának tekinteni, bár van még sok hasonló fontosságú épület. Gyakorlatilag bármelyik épületben lehet óránk, a nyelvi kurzusok pl. nem is a környéken lesznek, hanem kb. 10 kmre, Helsinki centrumában. Ez a környék itt viszont lakó-pihenő övezetre emlékeztet inkább engem, mint egyetemre.

A legtöbb épületben a környéken egyetemisták laknak.Az utcanevek olyan jól el vannak találva, hogy még ha tudod is hogy hova akarsz menni, leírni már biztos nem tudod...
Ma átestünk első előadásunkon is. Évközi előadás jegyzet és építő kritika alapján fogjuk kapni rá a jegyet. Be kell adni a hallott anyagból készült naplónkat (Diary exam). Reméljük nem lesz gáz...

tanulni, tanulni, tanulni

Ja, már lassan két hete itt vagyunk, de órán még nem voltunk. Legalábbis olyan normálison, ahol jegyzetelni kellett volna, vagy ilyesmi.. de nem azért mert lusták vagyunk (amúgy azok vagyunk), hanem mert a felvett tárgyaink (6) közül 5 októberben indul. Azért hogy ne unatkozzunk, Mikeval elhatároztuk, hogy felvesszük az orosz kurzust. Szép lesz, mert finnül tartják, szóval finnül fogunk oroszt tanulni... itt nincs lehetetlen.. de lehet, hogy majd 2 óra múlva változni fog a véleményünk :) Ja igen... extraként: a tanár nem beszél angolul, csak németül. Úgyhogy végülis magyarok Finnországban németül és finnül fognak oroszt tanulni. Természetesen mindhárom nyelvből sötétek vagyunk. Éljen a globalizáció... :)

Apollo @ Helsinki

Opening ceremony & party

Saját elmondása szerint Ő 1.Erzsébet

Circus @ Helsinki

1. week

Sziasztok!
Így egy hét elteltével elérkezettnek érzem hogy írjak valamit én is a blogunkba, zárójelben megjegyezném nem azért vártam ezzel ennyit mert mióta megérkeztem kb semmire sincs időm/időnk, hanem mert szerettem volna közzétenni egy olyan bejegyzést amely hűen tükrözi az egy hét alatt történt eseményeket.
Először is szeretném megköszönni mindenkinek aki részt vett a búcsú bulin, jó érzés úgy elutazni hogy kicsi másnapos voltam lesz majd aki hazavár! :)
Szóval hétfőn indultunk, már a bepakolás érdekes volt. Kb. legó + tetrisz kombó. Ember legyen a talpán aki be tud nyúlni egy belső zugban felejtett útlevélért...
Az út nagyon fárasztó volt - erről sokat nem írnék, ezt már Dani megtette - de megéri kocsival jönni mert sok egyéb fontos tárgyat tudtunk hozni mely még hasznos lehet. pl. sólámpa, snowborard.
A kompos átkelésnél ehnye lefolyású tengeribeteg tüneteket produkáltunk, de ez hamar elmúlt mivel bealudtunk.
Szerdán (szept. 1) délben érkeztünk meg, pik-pakk befoglaltuk a lakást, természetesen az első dolgom beüzemelni a hangtechnikát, majd belakni apró szobám.
Úgy vettem észre a finnek nem nagy igényűek. Linóleum van a padlón, semmi szőnyeg.... nincs mire vigyázni :D
Egyébként az árához képest teljesen korrekt.175 € t kérnek érte míg a valamivel nagyobbért 225 öt. 10 ember lakik itt, nagyrészt finn. Van még rajtunk kívül 1 kínai srác, kicsit fura fazon, de jól elszórakoztat minket. A suli szerencsére itt van egy köpésre! Köszönjük Lavottának az infókat!
Csütörtöktől kezdve csoportokra lettünk osztva, sajnos innentől különváltunk. Én szoptam be a legjobban mert Angélának legalább jutott egy aranyos sepsiszentgyörgyi magyar lány. Körbevittek minket a suliban, megmutattak ezt azt aztán mentünk kajálni. Na ez mégnagyobb szopás volt ugyanis valami finn nemzeti macskaeledelt kaptunk szerény 6 eurós áron, mivel még nem volt diákunk sem. Mondjuk inkább lett volna macskakaja mert abban biztosan több hús lett volna. Önkiszolgálós volt a buli, ennek nagyon meg is örültem. Na mondom most telezabálom magam! szedtem egy kis narancssárga színű rizst, meg gondoltam valami kis husikát is kéne enni hozzá. így szedtem 2 nagy hamburgerhús kinézetű valamit, Csak aztán kiderült hogy az ám nem husi, hanem kérem olajban kisütött fűrészpor... szerencsére volt egy kis pepsim, és azzal lenyomtam. Azóta nem ettem a suliban.
Már vártam mi lesz aznapra a 3. csapás ami érhet, de szerencsére örömhírrel kecsegtetett a sors. A Freshman party a mi lakásunk alatt lesz!
Nem is kellett több nekünk sem, beizzítottuk a hungarian traditional nationality drink -ünket (lásd. pálinka) és elkezdtük kóstoltatni az Erasmusosokkal.
Tele volt a hely, ezért elég hamar el is fogyott meg elég sok ember szerzett róla tudomást. Másnap egy Brazil gyerek azzal jött oda hozzánk hogy hallotta egy barátjától akinek mondta egy spanja hogy nekünk van házi készítésű tequila-nk :D Szép! Sikeresen megalapoztuk hírnevünk...
Másnap estére meghívtak minket a cirkuszba, még ingyen jegyet is kaptunk, de mint kiderült nem kisállat-simogatóba megyünk hanem ismét csak kőkemény buliba csöppentünk :) Na mondjuk a hely elég komoly volt vörös szőnyeges belépes 5 bodyguard-on keresztül, noha fantasztikus italakciókkal vártak minket (4€ egy sör) nem sikerült utolérnünk a többieket. A dj elég gyatra vo lt, kb. mintha youtube-ról játszott volna zenéket, gyors hangulatingadozásokkal. Kb lehalkította az egyiket és felhúzta a másikat. Figyeltem egy darabig, de engem is csak felhúzott. A hely kib***ott jó volt belülről, de a zene egy fos volt. Elvileg ugyanitt októberben fellép a Faithless.
A hétvégénk elég gyorsan eltelt. Angéla csinált finom lángost, takarítottunk, voltunk teniszezni, meg beszélgettem a kis szerelmemmel is egy kicsit.
Hétfőn újra voltunk a suliban, elmentünk az ünnepélyes borkóstolóra (évnyitó ceremónia) utána még pár dolgot elintéztünk, majd este önmagunkat is.
Valami koncertterem félében lehettünk, mert nagy színpad volt meg parketta...
Kedd este voltunk a Helsinkii magyar esten, ahol végülis mi voltunk a jelenlévők 80%-a :)
Lassan zárom soraim. Legyetek jók és olvassátok a blogot!
Puszipá!

Angéla lángosa:

Videók az utazásról

utazás Tallinnba + kompolás

Tallinnba hajnali 4 körül érkeztünk. A város kihalt, és hatalmas volt. Kb 20 km-en keresztül mentünk át rajta, mire elértük a kikötőt. Innen indult ugyanis a komp (Tallin Superstar), mellyel később átkeveredtünk öreg finn barátainkhoz. Na de a komp csak fél 8-kor indult, ígyhát aludtunk.
Épphogy becsuktam a szemem, dörömbölnek a kocsi ablakán. Fél 6 volt, és megállni tilosban álltunk. Már egy-egy kompra váró kocsi is megjelent. Bementünk az irodába jegyet venni, majd felgurultunk a kompra.
Elég komoly gép volt a hajó. 10 emelet, abból 4 parkoló szint, 2 személyzeti, 2 az utasoknak, 1 fedélzet, és egy a híd. Egy úszó emeletesházban utaztunk. Persze minden volt rajta. Luxus a köbön. Mivel még wifi is volt, rákaptunk a netre. Elfoglaltunk egy ülőrészt egy alvó nő mellett (aki később magunkra hagyott minket miután Mike lerúgta a mazsoláját az asztalról - valószínűleg kicsit megorrolt), és neteztünk, majd elaludtunk.

második nap

Varsóban egy gyors pénzváltás és tankolás után elindultunk a Balti államok irányába. Igazából semmi különös.. valahogy nekem ez a három ország mindig egy fehér folt volt.. sose hallottunk semmit a környékről, sose láttam képeket. Hát, mint Magyarország, földek, állatok. Főként. Litvánián gyorsan átgázoltunk. Lettországban már tankolnunk kellett.
Beérve Rigába egy igen pofás város várt minket itt is. A fő téren körülnéztünk, ahol vmi helyi mulatságba botlottunk. Mindenki táncolt, énekelt, jól érezte magát. Váltottunk pénzt - jó drágán -, majd beültünk egy kellemes kis coffee shopba. Még az árak is egész korrektek voltak (főleg Helsinki viszonylatában). Megnéztük a kivilágított hidakat, pár fotó innen-onnan, főtér, templom, stb, majd irány Észtország, Tallin már vár.

Indulási és utazási képek

Utazás kicsit másképp

Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy én is csatlakozzak az iromány szerkesztéséhez...
Úgyhogy kicsit vissza a kezdetekhez Soltész módra: a mi kis túrajáratunk 29-én, egy szép napsütéses vasárnapi napon indult el otthonról, könnyes búcsúzkodást követően (csak tesóm és én vigyorogtunk mint a vadalma). Első állomásunk Kassa volt, ahol 1-2 órácskát el is időztünk. Igazából nem nagy szám, a sétálóutcáján gyorsan végig lehet menni (ha nem két fényképmániás kíséretében megy várost nézni az ember). Viszont a zenélő szökőkútnál érdemes megállni és megvárni a harangjátékot! Ennyit Kassáról. Haladtunk tovább Krakkó felé. De nem akármilyen utakon… vadregényes, fenyvesek övezte szerpentineken le s fel, azaz ahol már csak a madár jár. Mindez persze nekem köszönhetően, mert kiiktattam a GPS-ből az autópályákat… hisz úgy túl egyszerű és monoton lett volna az utazás. Így legalább megálltunk fényképezgetni, pózoltunk távoli magas hegycsúcsok előtt… illetve eltévedtünk. Csak késő estére sikerül eljutnunk Krakkóba, ahol az első dolgunk a szálláskeresés volt, többféle módszert bevetve: 1. GPS: a gatyánk is ráment volna 2. taxisok: don’t speak english 3. nagy bőröndökkel mászkáló, ifjabb nemzedékből való egyének: bingo! Frankó kis diákszállót ajánlottak nekünk, a városközponttól 200 méterre, így természetesen még éjszaka elindultunk az Óvárosba nézelődni. Másnap reggel megismételtük a sétát, csak akkor már világosban és esőben. A Piactéren található Posztóházban, mely szuvenírárusokkal van tele, swarovski ékszer után jártunk, mivel itt olcsóbban hozzájut az ember, mint hazánkban. Ezt követte a Mária templom, a Szt Péter-Szt Pál templom (becsöppentünk egy kórus főpróbájára), majd a Wawel királyi kastély a Visztula partján. Délután 2 körül indultunk tovább Varsó irányába, a srácokkal való találka helyére. Persze a szálláskeresés ismételten a mi dolgunk volt. Na de nem siettük el a dolgot. Miután lecsekkoltam, hogy a fiukák még nagyon messze járnak, szálláskeresés helyett városnézés volt a programunk. Modern egy város, a központ tele felhőkarcolókkal, ezek mindegyike fényáradatban. Na meg a körforgók… az minden volt, csak nem kör… :P Közben azért szállás után is érdeklődtünk, azaz tanulva az előző napból, batyus járókelőket szólítottunk le. Kaptunk is pár címet, de vagy tele volt, vagy idegenekkel egy szobában kellett volna aludnunk. Másfél órás sikertelen próbálkozás után visszatértünk az 1. módszerhez: a GPS segítségét kértük… aminek az eredménye az Ibis Hotel lett. Innentől már ismert a történet!

egy éjszaka lengyelországban

Végre megérkeztünk Varsóba. Az eső szemerkélt, de a látvány... nagyon szép város... A fények mint Las Vegasban (lehetnek, mert még sosem voltam ott), az 50 emeletes épületeken fényjátékok, a templomok fénytengerben pompáztak. Érdemes éjszaka is megnézni a várost. Na, mi aztán nem néztük meg. Azért pár kép itt.
A város határában már hívtuk a Soltész famíliát, amely Angélából, Laliból (Angéla bátyja) és Enikőből (Lali barátnője) állt. Közölték pontos helyzetüket: ETAP hotel, "vaszilij szawladszki krow" utca 1. A Májki-Nokia GPS kombó ki is dobott rá három találatot (ki gondolná, hogy van belőle három). "- Na, mi legyen? - Nézzük meg az elsőt, hátha azaz." Hát nem az volt.. legalábbis azt hittük. Megnéztük még a másik kettőt is, majd pár óra varsói kóválygás után egy benzinkutas kísértetiesen arrafelé mutogatott, amerre először kerestük a helyet. Soltészék addig a kocsiban vártak.. szegények..
Kiderült hogy elbambultunk egy 100 m hosszú 30 méter magas épületet, aminek a felét az ETAP felirat borította... hát igen, fáradtak voltunk.
Vettünk ki szobát 4 személyre, majd 5-en behurcolkodtunk és másnapig szunya.
Reggel Angéla ébresztett minket az örömhírrel, hogy bár nincs benne a szállásban a kaja, 4 személyre fizettük azt is, de menjünk le kajálni, a kutya nem nézi. Mi még fetrengtünk, úgyhogy nem mentünk le. Természetesen nézték úgyhogy le is buktak. Hát igen, a magyar vér... :) Indulás tovább, a litvánok felé!

első nap

Szlovákiában semmi különös nem várt minket, viszonylag gyorsan át is mentünk rajta. Kassa nem is olyan szép, mint amilyennek mondják, legalábbis amég átmentünk rajta egyáltalán nem lopta magát bele a szívünkbe.
A lengyel határon már csak megálltunk pössenteni egyet, de ahhoz képest a gettó virágoskert...
Egyébként Lengyelországban szörnyűek az utak. Minőségre nincs velük baj, de szinte végig falukon keresztül megy az út, és persze mindenhol 50. Ha esetleg egy nagyobb szakasz van két falu között, akkor a kamionok miatt nem haladtunk. Előzni sem egyszerű, mert nagyon forgalmasak az utak.

az út

Sziasztok!

Hát megjöttünk. Az út picit hosszabbra sikeredett a tervezettnél, mivel nem vettem számításba pár apróságot /pl. hogy augusztus 31 napos és mivel csak szeptember 1-én lehetett beköltözni, nem kellett volna elindulnunk, csak 31-én 30. helyett :)/
Kis féléves kirándulásunk hosszát majdnem fél órára redukáltuk, amikor az első 30 km-en egy (persze szabálytalanul) elénk kanyarodó motorost majdnem elb*sztunk...
Ezután Miskolc felé vettük az irányt, matrica minek, Mike úgyis vágja a kis mellékutakat.

Előszó

Útjára indítjuk első blogunkat melyen követhettek bennünket Erasmusos kalandjainkban..