2010. szeptember 19., vasárnap

Happy End

Az elmúlt hét elég mozgalmas volt, voltunk pl. iskolában is. Na de ezt most hagyjuk. Szerdán elnéztünk egy belvárosi bulihelyre, tudván, hogy Ti otthon főztök, esztek-isztok a tanárokkal, és mi nem lehetünk ott. Búságunkban tehát elmentünk az Amarilloba, mely kirándulás során kisebb kellemetlenségek értek bennünket.
A hely teljesen korrekt, két szintes, alul inkább light rock meg slágerek mentek, felül pedig a dühöngő (diszkózene). Egész jól indult a buli, mert kiderült, hogy csak 1,5 € a sör. Igaz 4 deci, de a boltban sem kapunk olcsóbban. Így hát söröztünk meg táncikáltunk. Fél 2-kor jött az ukáz, indulás haza mert megy az utolsó busz. Az állomásra érve láttuk, hogy bizony lekéstük járatunkat. Hát visszamentünk, mert a hely 4-ig volt nyitva, és az első busz 3/4 6 kor ment haza. Mivel a ruhatár sem száz ft mint a kazánban, hanem inkább 776,033 Ft (tegnapi árfolyammal számolva), gondoltunk egy merészet és nem vettünk újra ruhatár-jegyet, hanem az egyik hozzánk közeli asztalra raktuk a cuccainkat, melyeknek fél 4-kor hűlt nyomát leltük. Jött is a "méghogy Finnországban nem lopnak" gondolat..
Mike -1 kabát, Silvia egy spanyol csaj -1 kabát, én -1 pulóver.
Ekkor jött a hír, hogy egy török csajszi, aki velünk jött a női wcben összesve fekszik és hány. Itt nem úgy van, mint nálunk: Jöttek a kidobók hogy kidobják az utcára. 5 perc könyörgés után levihettük mi...
Ekkor már eljött a buli vége, mindenki ment a ruhatárhoz. Beálltam az ajtóba hátha meglátom valakin vagy valakinél a cuccunkat. Semmi.. Mike mondja menjünk, ez már nem lesz meg, biztos kivitték táskában. Még egy utolsó csekkolás a ruhatárban, de ekkor már minket is ki akartak dobni mert záróra az záróra.. éés.. a három ruha épségben ott volt. Mák, mert kellemetlen lett volna még másfél órát pólóba +3 C°-ban várakozni.
Probléma 2: Az alkoholmérgezett törökre én odakint úgy találtam rá, hogy egy finn nő csapkodta az arcát és ha az erasmusosok közül valaki megpróbálta lenyugtatni azt üvöltötte, hogy I'm a nurse, vagyis hogy nővér vagyok. Közben a marbi lógott a szájából...
Erre már csak megálltak mellettnük a zsaruk is, hogy megnézzék mi ez a mulatság. Ekkor már egy vödör török is odasereglett hogy majd elviszik Yasemint (az itókás csajt) haza kocsival. Sajna persze 4-en voltak, így csak ő fért volna be.. persze yasemin barátnői nem akarták, hogy 4 ismeretlen elvigye a csajt, így már 2 fronton folyt a háború: a törökökkel és a nővérrel. Erre értek oda a rendőrök, akik a detoxot szánták neki. Nyilvánvalóan mi nem akartuk. Megnyílt a harmadik front is.
Végül mi nyertünk, Yasemine mondta vhogy utolsó lehelletével a rendőröknek hogy ne vigyék el, a nővérnek elege lett a károgásunkból, a törököket pedig leszereltük eltereléssel, így elindultunk egy józanító sétára a városban. Eleinte 20-50 méterenként le-leült a lány, de aztán kezdett belejönni. Egy óra sétálgatás után már alakult. Ekkor leültettük a központi vasútállomás melegedőjében, a lányokra bíztuk, és elmentünk tápolni. Egy kínai 2x2-es talponálló előtt a kiadóablaknál egy magyar-fan finnbe futottunk, aki kb. ledarálta a történelmünket és a nagy sportolóink nevét. Jó fej volt, mondta hogy még sosem járt Magyarországon. Hát, van ilyen ember is erre...
Visszaérve már a csajszi egész jól volt, tudott magáról is, úgyhogy irány a buszpályaudvar és gó hóm...

2 megjegyzés:

  1. hát a főzés az nem volt ennyire élménygazdag :) bár "yasemin" ha nem is török lány formában, de testet öltött :D
    a hal pütyit odapirult, de jó volt :)
    volt minden, kivan már töltve haljon meg vagy szá.....és akinek nem tetszett az meg bekaphatta :D
    jó volt, mindig kis csoportok voltak, de mindig más tagokból állt... a végén már egy nagyobb kör maradt, szücsi háborús katonás dolgokat mesélt, tanulságos meg ámulatos volt :)
    hiányoztatok amúgy! :)
    vigyázzatok magatokra!
    puszi

    VálaszTörlés
  2. Óó, Ti is hiányoztok ;)
    Aztán fűteni ám a Kazánba, mindjárt itt a tél! :)

    VálaszTörlés