Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy én is csatlakozzak az iromány szerkesztéséhez...
Úgyhogy kicsit vissza a kezdetekhez Soltész módra: a mi kis túrajáratunk 29-én, egy szép napsütéses vasárnapi napon indult el otthonról, könnyes búcsúzkodást követően (csak tesóm és én vigyorogtunk mint a vadalma). Első állomásunk Kassa volt, ahol 1-2 órácskát el is időztünk. Igazából nem nagy szám, a sétálóutcáján gyorsan végig lehet menni (ha nem két fényképmániás kíséretében megy várost nézni az ember). Viszont a zenélő szökőkútnál érdemes megállni és megvárni a harangjátékot! Ennyit Kassáról. Haladtunk tovább Krakkó felé. De nem akármilyen utakon… vadregényes, fenyvesek övezte szerpentineken le s fel, azaz ahol már csak a madár jár. Mindez persze nekem köszönhetően, mert kiiktattam a GPS-ből az autópályákat… hisz úgy túl egyszerű és monoton lett volna az utazás. Így legalább megálltunk fényképezgetni, pózoltunk távoli magas hegycsúcsok előtt… illetve eltévedtünk. Csak késő estére sikerül eljutnunk Krakkóba, ahol az első dolgunk a szálláskeresés volt, többféle módszert bevetve: 1. GPS: a gatyánk is ráment volna 2. taxisok: don’t speak english 3. nagy bőröndökkel mászkáló, ifjabb nemzedékből való egyének: bingo! Frankó kis diákszállót ajánlottak nekünk, a városközponttól 200 méterre, így természetesen még éjszaka elindultunk az Óvárosba nézelődni. Másnap reggel megismételtük a sétát, csak akkor már világosban és esőben. A Piactéren található Posztóházban, mely szuvenírárusokkal van tele, swarovski ékszer után jártunk, mivel itt olcsóbban hozzájut az ember, mint hazánkban. Ezt követte a Mária templom, a Szt Péter-Szt Pál templom (becsöppentünk egy kórus főpróbájára), majd a Wawel királyi kastély a Visztula partján. Délután 2 körül indultunk tovább Varsó irányába, a srácokkal való találka helyére. Persze a szálláskeresés ismételten a mi dolgunk volt. Na de nem siettük el a dolgot. Miután lecsekkoltam, hogy a fiukák még nagyon messze járnak, szálláskeresés helyett városnézés volt a programunk. Modern egy város, a központ tele felhőkarcolókkal, ezek mindegyike fényáradatban. Na meg a körforgók… az minden volt, csak nem kör… :P Közben azért szállás után is érdeklődtünk, azaz tanulva az előző napból, batyus járókelőket szólítottunk le. Kaptunk is pár címet, de vagy tele volt, vagy idegenekkel egy szobában kellett volna aludnunk. Másfél órás sikertelen próbálkozás után visszatértünk az 1. módszerhez: a GPS segítségét kértük… aminek az eredménye az Ibis Hotel lett. Innentől már ismert a történet!
2010. szeptember 6., hétfő
Utazás kicsit másképp
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése